Viszonylag rövid idő alatt eljutottam odáig a fájdalmakkal, hogy már elviselhetetlen volt...
Kis gyermekként sokszor hallottam a nagyszülőktől, hogy így-úgy hogy fájnak az ízületeim. Ezt hittem is meg nem is, inkább arra gyanakodtam, hogy olyan jó kicsit panaszkodni, mert akkor a család jobban odafigyelt rájuk. Amikor elmondhatták a bajukat, utána mindig jobban voltak.
Nos, ez sokszor eszembe jut, főleg úgy 3 éve, amikor egyre többször keltem fel úgy reggel, hogy az ujjaim be voltak dagadva és nem tudtam behajlítani őket. Nem tulajdonítottam jelentőséget neki, kicsit átmozgattam és hagytam, hogy magától javuljon.
Viszonylag rövid idő alatt eljutottam odáig a fájdalmakkal, hogy már elviselhetetlen volt, az orvos gyulladáscsökkentőket írt, pluszban kenegettem ezzel-azzal.
Természetesen laborvizsgálatok is voltak, hogy tényleg ízületi gond-e, de sajnos nem volt ellenanyag rá, így specifikusan nem tudták vizsgálni a véremet.
Innen rövid idő alatt eljutottam odáig, hogy elkezdtek bepattanni az ujjaim, szó szerint pattanó ujjnak is hívják ezt a betegséget, amikor teljesen váratlanul, minden előzmény nélkül buszon, villamosan, gépelés közben, alvás közben az egyik ujjak első vagy második ujjpercénél 90 fokban berándul az ujjad iszonyatos fájdalmak közepette.
Nem vagyok egy sírós, de ilyenkor már nem bírtam tovább, potyogtak a könnyeim. Nem vagyok káromkodós, de ha magam voltam egy helyiségben, akkor elkezdtem megtanulni a csúnya szavakat és hangosan kiabálni őket, hátha segítenek.
Tettem a napi dolgaimat tovább, immár sok-sok gyógyszerrel, krémmel, fájdalommal. Tettünk még egy kísérletet fizikoterápiás kezelés sorozatokkal is, de nem akartak rám hatni. Egyedül a lézerkezeléssel értünk el olyan eredményt, hogy ha a fájdalom nem is csökkent, de a bepattanás 1-3 hónapra megszűnt.
Eljutottam odáig, hogy ezen másképp kell változtatnom, ezen valahogy nekem kell változtatnom. Mentes praktikákat kerestem. Mindenre nyitott voltam.
Az első konkrét mentes praktikát a néptánc csoportban kaptam meg Magditól. Akkor már pici fadarabbal sínbe tettem a bepattanó ujjamat, hogy legalább a táncon ez e fadarab ne engedje bepattani és ne üvöltsek a fájdalomtól.
Megmutatta, hogy saját magam hogyan tudom átmasszírozni az ujjaimat és kimozgatni, hogy csökkenjenek a fájdalmak. Ezzel csak egy baj volt, hogy a fájdalmas kézzel a fájdalmat csökkenteni nem tudtam, mert a csillagok megjelentek a szemem előtt. Ekkor javasolta, hogy vegyek lóbalzsamot, elmondta, hogy a hűsítő verzióját vegyem és ezzel induljak el.
Mondhatom sem kell, hogy mikor a lóbalzsam szót meghallottam, egyből a nagyszüleim jutottak eszembe és az általuk használt ilyen-olyan balzsamok szaga, amit én egyértelműen az idősek szagához kötöttem. Szomorúan vettem tudomásul, hogy alig túl az 50-en, már a 70-80 évesek betegségeivel küzdük. Nem voltam tőle vidám.
Magdi beszélt nekem egy fém masszírozó gyűrűről, amit nem igazán értettem, hogy mit segíthet rajtam, de bármit kipróbáltam volna, ami a fájdalakat csökkenti. Hamarosan kölcsönadta nekem az övét, hogy legalább egy próbát tegyek.
Ez egy szúrós fém gyűrű, amitől a csillagos ég minden csillagát látni véltem az első pár alkalommal, de tényleg csak azt a pár napot kellett kibírnom.
Rohamosan csökkentek a fájdalmaim, bár a bepattanó ujjak időnként még pattogtak, de legalább reggel a kelés után átmasszírozva az ujjaimat a gyűrűvel, be tudtam hajlítani az ujjaimat, meg tudtam fogni a teásbögrét biztonsággal és tudtam szinte fájdalom mentesen a számítógép billentyűzetet használni.
A munkám napi 8-10 órában a számítógéphez köt, amihez elengedhetetlen 10 ujj használata.
Pár nap múlva elkezdtem kutakodni a szúrós masszírozógyűrű után. Kiderült, hogy az a SU-JOK gyűrű és van több verziója is, sőt be is szerezhető több helyről.
#mentespraktikák
Megjegyzések
Megjegyzés küldése