Katiötletek tapasztalat alapú mentespraktikák.
A háztartási keksz univerzális étel. Kicsi gyerekkorom óta mindig volt a konyhaszekrényben a polcon.
Gyerekkoromban a legtöbbször fincsi keksztekercs készült belőle, azt az ízt azóta is keresem. Amikor már saját magam főztem a saját családomra, próbálkoztam, de nem nagyon értették, hogy miért vagyok oda annyira a keksztekercsért, ők inkább a kókuszgolyóra szavaztak, így felnőttként ezt fejlesztgettük tovább.
Ma már készítjük kakaó nélkül, teszünk bele néha zabpelyhet vagy maradék meggylekvárt, mazsola elengedhetetlen, néha egy kis rumaroma kerül bele, néha sós keksszel készítem, néha normál háztartásival.
A keksz alap. Gyerekként ha betegeskedtem akkor kaptam a finom meleg teát és abba áztathattam a kekszet, nem volt korlát... hiszen beteg voltam...
Miért írtam, hogy ha fázol egyél kekszet?
Nos, nem a forró tea miatt amibe áztattuk gyerekként.
Megfigyeltem, hogy a változó kor különös változásokat hoztak az életembe.
Észrevettem, hogy ha reggeli-tízórai nasinak eszek pár szem háztartási kekszet, akkor pár perc alatt elönt egy forróság érzet, ami belülről halad a tarkóm felé és pirospozsgássá varázsolja az orcámat.
Teszteltem, volt hogy kihagytam pár napot, hetet, aztán 1-3 szem keksszel újra megpróbáltam, minden alkalommal ugyanoda jutottam.
Icipici hőhullámok generálódtak. Odáig vittem a tapasztalást, hogy kifejezetten a hideg napokra időzítettem a keksznasit. Nos az egyszál póló is elég volt 20 fok alatt is.
Kíváncsi vagyok, hogy rád hogy hat!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése