Addig sétáltam, amíg nem láttam tisztán
Látni szerettem volna tisztán az arcokat, ezért elindultam.
Két szem műtét után benne volt a pakliban, hogy hol így látok, hol úgy, de nehezen fogadtam el, amikor több órás irodai neonos világítás után az utcára kilépve a szembejövőknek csak a körvonalát láttam, de éles kontúrokat nem, így esélyem sem lett volna bárkit felismerni.
Élt bennem egy elkapott fél mondat az egyik szemészeti ellenőrzésről, ahol arról beszélt a doktornő, hogy a szem jobb működéséhez is fontos a keringés javítás, az óvatos mozgás.
Döntöttem. A munkaidő végén eldöntöttem, hogy addig nem szállok villamosra, amíg nem tisztul a látásom.
Határozott léptekkel, intenzív sétába kezdtem. Nem estem kétségbe, amikor még 15 perc múlva sem láttam jobban, mentem tovább.
Így derült ki, hogy az irodából buszjáratig intenzív sétával 25-35 perc alatt el lehet érni.
Hátamon a hátizsák a cókmókkal, keresztve téve rajtam a ridiküllel szabaddá vált a két kezem és így ők is bekapcsolódhattak az ütememes mozgásba.
Nem vártam csodát ettől, de általában a buszmegálló elektromos kijelzőjéhez érve már el tudtam olvasni hogy mikorra várható a következő járat.
Nem tettem csodát, csak hallgattam a saját megérzéseimre és csináltam.
Minden szemproblémát ez nem oldott meg, de így összekötöttem a napi sétám teljesítésével a látásjavításomat is.
#mentespraktikák